Minden kezdet nehéz
Általában mindenki a fogyókúra gyakorlati oldaláról beszél, hogy milyenek az egészséges alapanyagok, hogyan kell őket elkészíteni, és mik a hatékony súlycsökkentő diéta legfontosabb alappillérei.
Arról azonban kevésbé és ritkán esik szó, mennyire fontos és olykor mennyire nehéz megtenni azt a bizonyos első lépést. Mert van, hogy már a fogyókúra gondolatának a magja sem tud gyökeret verni a már jól ismert "kifogásfalak" miatt, amit magunk köré húzunk.
Vannak buktatók, amik már eleve kudarcra ítélhetnek egy fogyókúrát, és vannak olyanok, amik menet közben kedvetleníthetnek el bennünket. Ám ha felkészülni rájuk, felismerjük őket, és okulunk belőlük, sokkal könnyebben vesszük az akadályokat!
A felesleges kilók általában hosszú hónapok, évek sora alatt rakódnak ránk, nem pedig egyik napról a másikra. Mai világunk arról szól, hogy mindent azonnal akarunk, és az esetek többségben azonnal hozzá is jutunk ahhoz, amit akarunk. Gyakran az okozza az egyik legnagyobb problémát, hogy sok kilónyi súlyfeleslegtől néhány nap, néhány hét alatt tervezzük megszabadulni. Így szinte biztosan nem ér bennünket sikerélmény, hiszen még, ha el is indul egy szép ütemű fogyás, akkor sem fogjuk tudni értékelni azt, hiszen annál sokkal többre vágytunk.
Ilyenkor nem ritkaság, hogy még a végcél előtt feladjuk, holott elég lenne a fogyókúra kezdetén alaposan átgondolni, mit és hogyan tudunk megvalósítani.
Ahhoz, hogy ne essünk ebbe a hibába, fogyókúránk kezdetén mindig tűzzünk ki magunk elé egy reális célt. Ez a cél legyen időben és kilóban is meghatározva, így elkerülhetjük a későbbi "alkudozásokat" saját magunkkal.
Van, hogy egyre csak halogatjuk a döntést, mondván, "majd ha több időm lesz, belevágok egy fogyókúrába", vagy a másik, hogy "holnaptól diétázom". Az örökös halogatástól az egész olyanná válik, mint egy szenvedélybetegség. Az ember azt hiszi, hogy bármikor le tudja tenni a cigarettát, de magának sem vallja be, hogy valójában mennyire nagy kihívás is számára az önmegtartóztatás.
Pedig nincs mire várni! Vágjunk bele ma!
Ragaszkodjunk a döntésünkhöz, és ha 20 kg fogyást tűztünk ki magunk elé 10 hónap alatt, akkor ne álljunk meg 13 kg-nál, mondván, hogy "már így is jobban sikerült, mint eddig bármikor". Ez nagyon veszélyes gondolat, mert magában hordozza az újbóli visszaesés lehetőségét.
Vessük papírra az elhatározásunkat, és tűzzük ki a hűtőszekrényre, a ruhásszekrényre vagy tegyük a tárcánkba. A lényeg hogy olyan helyen legyen, ahol nap, mint nap szembesülünk vele.
Itt el is érkeztünk a másik fontos dologhoz; a MOTIVÁCIÓHOZ. Egy fogyókúra során borítékolható, hogy lesznek nehéz napok, lesznek kísértések és holtpontok. Olyan pillanatok, amikor meg kell erősítenünk a hitünket és akaratunkat. Ezeket a pillanatokat csak úgy fogjuk tudni átvészelni, ha a motivációnkat pajzsként tudjuk magunk előtt tartani, és az elég erős ahhoz, hogy megvédjen bennünket a "bűnbeeséstől".
Mindenkinek magában kell megtalálnia ezt a pajzsot. Lehet ez egy régi kedvenc ruha, amibe bele szeretne fogyni az ember, de akár az a vágy is, hogy szeretnénk önfeledten játszani gyermekünkkel, unokánkkal, nem pedig betegségekben sínylődve nyaldosni a sebeinket.
Nagy nehézség lehet az is, ha úgy érezzük, egyedül vagyunk, és a magányosan kell megküzdenünk a kísértéssel. Pedig rajtunk kívül még sok száz, sok ezer ember van, aki hasonló problémákkal küzd, mint mi, sőt ha alaposan körülnézünk, még olyanokat is találhatunk, akik nálunk sokkal nagyobb súlyfeleslegtől szenvednek.
Sokat segíthet ilyenkor, ha választunk magunknak egy olyan csapatot, baráti kört ahova szívesen tartozunk, ahol meg tudjuk osztani egymással a tapasztalatainkat, ahol hasonszőrűekkel megbeszélhetjük a problémákat, megoszthatjuk a sikertörténeteinket, és lelkesíthetünk másokat, vagy éppen másoktól kérhetünk segítséget átlépni a holtponton. Egy csapat, egy közösség részének lenni, egymást segítve, támogatva haladni egy cél felé, ami mindenki számára közös. Ilyen erővel a hátunk mögött minden akadály legyőzhető!
Nagyon igaz a mondás, miszerint "minden fejben dől el". Nincs ez másként a fogyókúrában sem. Testünk egészségét lelkünk egészsége is nagyban befolyásolja, és ha az elhízást betegségnek tekintjük, úgy lelkünket is "kezelnünk" kell ahhoz, hogy testünk baját meggyógyítsuk. Örömmel és jókedvűen kell megélni minden egyes napot és el kell hinnünk, hogy nekünk sikerülhet, hogy végig tudjuk csinálni! Az apró lépések, a hétköznapokban megélt csöppnyi siker pedig összeadódva olyan önbizalmat adnak, amivel pompás, új testbe öltöztethetjük ragyogó lelkünket.