Viszlát inzulinrezisztencia, viszlát cukorbetegség!
A cukorbetegség megelőzésének kérdéseiről és a II. típusú cukorbetegség előszobájának tartott inzulinrezisztenciáról beszélnünk kell. Miért?
- Mert Magyarország lakosságának megközelítőleg 10% szenved cukorbetegségben vagy csökkent glükóztoleranciától, azaz minden 10. embert érint a probléma.
- Mert a 2. típusú cukorbetegség kialakulása megelőzhető, melyben kiemelt jelentősége van az inzulinrezisztencia minél korábbi felismerésének és kezelésnek.
A számok ijesztőek
Az IDF (Internation Diabetes Federation ) legfrissebb 2017 évet érintő felmérésének adatai szerint a Világon mintegy 425 millió ember szenved cukorbetegségben, ez a 20 és 79 éves kor közötti felnőtt lakosság mintegy 8,8 százaléka. Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, 2045 -re ez a szám elérheti a 693 milliót. A lista élén az Egyesült Államok, Kína, Németország, India és Japán állnak.
A csökkent glükóztoleranciával (IGT, ide tartozik az inzulinrezisztencia is) együtt élők száma világviszonylatban 352 millió főre tehető, azaz a felnőtt lakosság mintegy 7,3 százalékát érinti. Ez a szám 2045-re 587 millióra duzzadhat. Az országot érintettségének rangsora itt kissé eltér, és az USA és Kína után Indonézia, India és Brazília vezetik a toplistát.
Ezek az adatok azért is aggasztóak, mert 2000 és 2017 között 151 millióról 425 millióra emelkedett azaz 2 évtized sem kellett és majdnem megtriplázódott - a cukorbetegek száma.
Az Európai adatok elemzésekor az derül ki, hogy a cukorbetegség és az IGT mintegy 117.000 millió embert érint a térségben. Ez a globális adatoktól is ijesztőbb arányt mutat, a felnőtt lakosság 9,1%-t jelenti. A cukorbetegségek számában Oroszország, Németország, Törökország, Spanyolország és Olaszország vezetik a listát.
Hazánkban a 2017-es beszámoló adatai szerint mintegy 707.000 cukorbeteg és 172.000 IGT-vel érintett él, azaz közel 1 millió embert érint a probléma. Ez több, mint a felnőtt lakosság 10%-a!
A számok egyúttal azt is jelentik, hogy kb. 170.000 ember küzd olyan szénhidrát anyagcsere-zavarral, amely megfelelő életmódváltással orvosolható és a II. típusú cukorbetegség kialakulása megelőzhető. A kulcs, hogy időben ismerjük fel és tudjuk, mit kell tennünk a nagyobb baj elkerülése érdekében.
Cikkünkben összegyűjtöttünk jónéhány tudnivalót ebben a témában.
Mi az inzulinrezisztencia?
A szénhidrát egyik anyagcsere zavara. Lényege, hogy a sejtek cukorfelvételéért felelős hormon, az inzulin, a sejtek felszínén lévő inzulin-receptorokhoz, - azok hibás működése miatt- csak gyengébben tud kapcsolódni.
Emiatt léyegesen több inzulinnak kell jelen lennie a vérben ahhoz, hogy a cukor (glükóz) beépülhessen az izmok, a máj és az agy szöveteibe.
Ezt az extra inzulinszükségletet a hasnyálmirigyben lévő Langerhans-szigetek ß-sejtjei fokozott inzulintermeléssel próbálják kielégíteni, de segítség nélkül rövid idő alatt kimerülnek.
Amikor ez megtörténik, a vérben ragadt glükózból szervezetünk zsírt kezd építeni, beindul a hasi elhízás és kialakulnak a cukorbetegség egyéb jellegzetes tünetei is. (szomjúság, szájszáradás, bőrviszketés).
A SZÉNHIDRÁT ANYAGCSERE ZAVARAI
A vércukorszint normálisan 3,9-6,1 mmol/l között mozog éjszakai koplalás után.
Az ettől eltérő értékek szénhidrát anyagcsere-zavarra utalnak. A magas vércukorszinttel járó anyagcsere zavarnak három lépcsőfokát különböztetjük meg:
- Emelkedett éhgyomri vércukorszintről beszélünk, amikor a vércukorszint enyhén feljebb tolódik, 6,1-6,9 mmol/l értéket mutat, de a cukorterheléses vizsgálat értéke a normál tartományon belül marad. Ebben a szakaszban szervezetünk még képes pótolni az inzulint a megemelt cukorbevitel feldolgozásához.
Ez a stádium általában tünetmentes, de ezen a ponton érdemes rendszeres vércukorszint méréssel tetten érni a problémát, mert nemcsak diabétesz kialakulásához vezethet, de önmagában fokozhatja a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. - A csökkent glukóztolerancia (IGT) olyan anyagcsere-állapot, amely a normális és a diabétesz között helyezkedik el. Itt mind az éhgyomri vércukorszint, mind a cukorterhelési vizsgálat eredménye emelkedett értéket mutat. IGT fennállásáról akkor beszélhetünk, ha a 2 órás érték 7.8-11.1 mmol/l között mérhető.
Ezt az állapotot sok esetben eredményezheti inzulinrezisztencia, ahol a vér cukorszintjét megfelelő mennyiségű inzulin hiányában a sejtekbe beépülni nem képes glükóz dobja meg. - A harmadik lépcsőfok maga a cukorbetegség.
Mi az inzulin és hogyan működik?
Az inzulin egy fehérje alapú hormon, a szénhidrát-, a zsír- és a fehérje anyagcseréjének legfőbb szabályozója. Nagyon erős anabolikus (lebontó) hatással rendelkezik, kontrollálja a felvett tápanyagok raktározását és csökkenti a raktározott tápanyagok lebontását. Az inzulinszint határozza meg, hogy milyen magasra emelkedhet a vér glukóz- és szabad zsírsav szintje. Éppen emiatt általában azok az ételek felelősek az elhízásért, amelyek hirtelen nagy inzulin reakciót váltanak ki. Okosan meg kell választani tehát, mikor eszünk olyan ételt, ami gyorsan emeli meg a vércukrot.
A szénhidrátok emésztése már a szájban megkezdődik. Azonban mivel normális esetben nem forgatjuk túl sokáig a szájban az ételt, a nyál szénhidrát bontó enzimjeinek kevesebb szerep jut. Annál több feladat hárul azonban a hasnyálmirigy által termelt enzimre, ami a legnagyobb jelentőséggel bír a szénhidrátok emésztésében. Az emésztőnedvek a szénhidrátokat glükózra bontják (azaz szőlőcukorra), ami a bélfalon keresztül szívódik fel. Ez a véráramba jutva az egész testben arányosan oszlik el.
Mivel a vázizom a glükózt energiaszolgáltatóként hasznosítja, emiatt a mozgás során elhasználjuk ennek a cukornak egy részét. Amikor elér egy szintet a cukor koncentráció, és már nem tud glikogénként raktározódni, akkor a feles cukorból egy másik energiaraktározó vegyület: zsír szintetizálódik.
Mi történik a testünkben, amikor cukrot eszünk?
A szervezetbe bevitt cukrot a vékonybélben található enzimek glükózzá bontják le, mely a vérrel először a májba kerül. Az egyszerű cukor egy részéből a máj glikogént - egymással láncszerűen összekapcsolt, több száz glükóz-molekula alkotta összetett cukrot készít, és feltölti vele a test szénhidrát-raktárait. Energiahiány esetén a máj a glikogéntartalékhoz nyúl, a glikogént visszabontja glükóz-egységekké, leadja a vérkeringésbe és a vér eljuttatja az energiaforrást az éhes sejtekhez.
A raktárak feltöltését követően a vérben lévő többi glükóz a különböző szervek felé veszi útját, és a glükolízis (szőlőcukor lebontás) folyamata által közvetlenül energiatermelésre fordítódik. A glükolízis során a glükóz végül oxigén jelenlétében széndioxiddá és vízzé ég el. A glükolízis irányítását számos enzim végzi, de ásványi anyagok is szerepet játszanak a folyamatban. Szerep van többek között a magnéziumnak, réznek, a mangánnak, illetve a B1- és B6-vitaminoknak is.
Ha a glikogénraktárak feltöltése és sejtek glükóz-igényének kielégítése után még mindig marad felesleges felhasználható cukor, akkor a szervezet zsírra alakítja és a zsírszövetekben tárolja.
MI A CUKOR?
Táplálkozástudományi, biológiai szempontból nem csak az üzletek polcairól integető kristálycukor a CUKOR!
A cukor a szénhidrát építőköve. Léteznek olyanok, amelyek csak egy molekulából állnak. Ide sorolható a glükóz (szőlőcukor), a fruktóz (gyümölcscukor) és a galaktóz. Ezeket nevezzük monoszacharidoknak. Diszacharidoknak hívjuk a két molekulából felépülő cukrokat. Ebbe a körbe tartozik a szacharóz (répa- vagy nádcukor), amely egy glükóz és egy fruktóz molekulát tartalmaz, a tejcukor vagy laktóz, amely egy galaktóz és egy glükóz molekulából áll, illetve a malátacukor, az ún. maltóz, melyet két glükóz egység alkot. A köznyelvben gyakran a szacharózt, vagyis a répa és nádcukrot értik "cukor" alatt.
A cukor a szénhidrát építőköve. Léteznek olyanok, amelyek csak egy molekulából állnak. Ezeket nevezzük monoszacharidoknak. Ide sorolható a glükóz (szőlőcukor), a fruktóz (gyümölcscukor) és a galaktóz. A két molekulából felépülő cukrokat pedig diszacharidoknak hívjuk. Ebbe a körbe tartozik a szacharóz (répa- vagy nádcukor), amely egy glükóz és egy fruktóz molekulát tartalmaz, a tejcukor (laktóz), amely egy galaktóz és egy glükóz molekulából áll, illetve a malátacukor, az ún. maltóz, melyet két glükóz egység alkot. A köznyelvben gyakran a szacharózt, vagyis a répa és nádcukrot értik "cukor" alatt. külön dobozba.
Az Inzulinrezisztencia kialakulásának főbb okai:
- Genetikai hajlam: kialakulásának esélyét növeli, ha családon belül előfordult már 2-es típusú cukorbetegség.
- Elhízás, jelentős túlsúly: önmagában komoly egészségügyi kockázatot jelent felesleges terhet róva a szervezetre. Szövődményei lehetnek például ízületi problémák, porckopás, szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség vagy köszvény.
- Mozgásszegény életmód: egyik fő űne az elhízás, de normál testsúly megtartása mellett is alvászavar, fáradékonyság és mozgásszervrendszer megbetegedések okozója lehet. Ráadásul az anyagcsere folyamatok lelassulásával a szervezetet terhelő allergének is lassabban ürülnek ki.
- Krónikus stressz: a stressz korunk főellensége, a túlzott mértékű stressz állandó riadókészültségben tartja szervezetünket. Hosszú távon károsíthatja az emésztőrendszert, a szívet és az érrendszert, az immunrendszert, az izomzatot, összezavarja az anyagcsere-folyamatokat és szexuális problémákhoz is vezethet.
- Alváshiány: alváskor a testünk regenerálódik, pihen. Ha erre hosszabb távon nem képes, működése összezavarodik. Az alvásmegvonás stresszhormon termelődését váltja ki annak minden tárgyalt negatív hatásával. Emellett felborul az éhségérzetért felelős hormonok egyensúlya, vércukorszint ingadozást, elhízást okozva.
- A magas telítettzsírsav, transzzsírsav-tartalmú ételek fogyasztása: mindenképp ide sorolandó a gyorséttermek kínálata (a zsírokról bővebben itt olvashatsz)
- A szervezet D-vitamin-hiánya: a D vitamin, mely valójában a nemi hormonokkal megegyező szerkezetű aktív anyag, nélkülözhetetlen az anyagcsere folyamatok megfelelő működéséhez. Hozzájárul továbbá a csontok egészségéhez, a szív- és érrendszer, az immunrendszer és az idegrendszer megfelelő működéséhez is.
- Az inzulinrezisztencia megjelenésének esélyét növeli továbbá minden olyan, a szénhidrát- anyagcsere folyamatára kiható tényező, amely többlet terhet ró a sejtek működésére, azaz a különböző gyomor- és bélrendszeri, emésztőszervi problémák, a pajzsmirigy-alulműködés, a tejcukor- és a glutén érzékenység.
Leggyakoribb tünetek:
Gyakran utal inzulinrezisztenciára a rossz közérzetet, a belső nyugtalanság, feszültség, alvászavar, gyengeség és fáradtság. Itt nagy szerepet játszik a tény, hogy a többletinzulin nem csak mint vércukorszint-szabályozó hormon okoz problémát a szervezetben, hanem általános stresszhormonként végigfut az egész szervezeten, gyakori és indokolatlan stresszválaszt váltva ki ezzel testszerte.
Ugyancsak utalhat inzulinrezisztenciára az almaszerű, alhasi elhízás, az erős szőrnövekedés de a hajhullás is.
Az IR okozója lehet depressziónak, menstruációs zavarnak, a policisztás ovárium szindrómának (PCOS) vagy akár meddőségnek is.
Kórlefolyás:
Ha az érintett az inzulinrezisztencia megjelenése után nem figyel életmódjára, akkor az évek előrehaladtával nagy eséllyel 2-es típusú cukorbeteggé válik.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az illető 10-15 év elteltével több mint 50 százalékos eséllyel diabéteszes lesz. Ezért kulcsfontosságú, hogy időben felismerjük a veszélyt.
Diagnózis felállítása
Az inzulinrezisztencia diagnosztizálása cukorterheléses vérvételi sorral történik.
Ennek során a laborban nem csupán a páciens vércukorszintjét határozzák meg, hanem a vér inzulinszintjét, az inzulin-elválasztás mértékét is.
Ehhez alapértékként mindig megnézik a vér éhgyomri cukor- és inzulinszintjét, majd ezt követően 75 gramm, vízben oldott szőlőcukrot itatnak a pácienssel. Ezután több ponton - például a 30., 60. és 120. percben - újra megmérik a vércukorszintet, és vele együtt az inzulinszintet. Ennek eredményeként az orvos két grafikont kap: az egyik a cukorzintet, a másik az inzulinszintet mutatja. E két érték szorzatát el kell osztani 22,5-tel. Így kapjuk meg az ún. HOMA-indexet. Ebből tudják meghatározni az orvosok azt, hogy a páciens inzulinrezisztens-e. Inzulinrezisztencia-hajlamra utal a 2 fölötti, és meglévő inzulinrezisztenciára a 4 fölötti indexérték.
Az inzulinrezisztencia kezelése
A kezelés legfőbb eleme a helyes életmód-program:
Fontos a rendszeres testmozgás, napi 30 perc edzéssel máris sokat tettünk egészségünk érdekében. A rendszeres edzés növeli a szervezet inzulin iránti érzékenységét, azaz kevesebb inzulin is elegendő ahhoz, hogy a glükóz a sejtekbe juthasson.
Emellett oda kell figyelni az étkezésre is, főleg annak cukor- és egyéb szénhidrát tartalmára. Érdemes például kerülni a cukrozott és a fehér liszttel készülő élelmiszereket, illetve figyelni arra, hogy étrendünket közelítsük a cukorbetegek diétájához. Fontos a napi legalább ötszöri-hatszori étkezés.
A Gastroyal dietetikus szakértői az inzulinrezisztenciával küzdők segítségére siettek és a szénhidrátszámlálás terhét átvállalva kifejlesztettek egy, az irányadó orvosi ajánlásoknak megfelelő IR kínálatot, melyben a 160 gramm/nap szénhidrátot engedő Egésznapos Étrend ugyanúgy megtalálható, mint a Menü ajánlat vagy az A'la carte kínálat.
Ha az életmódváltás nem hoz eredményt, gyógyszerrel is segíthető az inzulinszint beállítása. Ez később persze akár el is hagyható, de csak akkor, ha az életmódváltással végül sikerül beállítani a megfelelő inzulinértéket.
Az inzulinrezisztencia gyógyulási esélyei
Életmódváltás esetén igen jók, megközelítőleg 70-80 százalékosak a gyógyulási esélyek. Ám a hajlam ilyenkor sem szűnik meg. Tudni kell azt is, hogy az azonnali gyógyulás gyakorlatilag elképzelhetetlen, javulás ugyanis csak hosszabb távon, legalább - 1 év elteltével várható.
Ha nem figyelünk tartósan táplálkozásunkra, életmódunkra és rendre elblicceljük az edzéseket, a probléma nem múlik el, és nagy eséllyel komolyabb betegség, a 2-es típusú diabétesz kialakulásához vezet. Nem okosabb elejét venni?
Kis lépés az embernek, nagy lépés az egészségnek!
Nem kell gyökerestől felforgatnunk az életünket ahhoz, hogy elejét vegyük a 2. típusú cukorbetegség kialakulásának. Pár apróbb változtatással máris közelebb kerülhetünk az egészséghez:
- Bármely gyanús tünet felbukkanása esetén kérjük orvosunktól az inzulinszintre is kiterjedő cukorterheléses vizsgálat elvégzését.
- Változtassunk életmódunkon akár kis apróságokkal kezdve: figyeljünk a megfelelő alvásra, napozzunk többet vagy szedjünk D-vitamint!
- Táplálkozzunk egészségesebben, mindenképp jól járunk vele. Kerüljük a telítetlen és transzsírsavak fogyasztását, mondjuk nemet az agyonfinomított élelmiszerekre s nem utolsó sorban ügyeljünk a cukor- és szénhidrátbevitelre! Kezdjük mindenképp a gyors felszívódású szénhidrátok visszaszorításával.
- Iktassuk be életünkbe a rendszeres mozgást! Ha nem tudjuk elképzelni magunkat egy edzőteremben, találjuk meg azt a mozgásformát, amit élvezünk.
- A stresszt elkerülni nem egyszerű feladat, sokszor lehetetlen. Az is számít azonban, mit teszünk közvetlenül a pánikreakciót kiváltó esemény után. Minél hamarabb megnyugszunk, annál rövidebb ideig szólnak testünk vészharangjai. Az elme tudatos megnyugtatására számos technika létezik, a meditáció, agykontroll, a légzés szabályzása csak pár ezek közül. Azzal is enyhítjük a stresszterhelést, ha a stresszhormonként is funkcionáló inzulin túltermelődését elkerüljük a szénhidrátcsökkentett étkezés segítségével.